Elgondolkodtató

Elgondolkodtató dolgok...
>
> Tudod-e, hogy azaz ember, aki lelkileg erősnek tűnik, az
> valójában érzékeny és gyenge?
>
> Tudod-e, hogy akik azzal foglalkoznak, hogy másokat
> védenek, azoknak van a legnagyobb szükségük védelemre?
>
> Tudod-e, hogy a 3 legnehezebben kimondható szó a
> "Szeretlek!", "Bocsáss meg!", és "Kérlek, segíts!"?
>
> Tudod-e, hogy azok, akik pirosba öltöznek, azok
> rendelkeznek a legnagyobb önbizalommal?
>
> Tudod-e, hogy azok, akik sárgába öltöznek, azok a
> legelégedettebbek a külsőjükkel?
>
> Tudod-e, hogy azok, akik feketébe öltöznek, azok nem
> akarnak látszani, és segítségre, megértésre vágynak?
>
> Tudod-e, hogyha valakin segítesz, az a segítség mindig
> visszakerül hozzád?
>
> Tudod-e, hogy sokkal könnyebb valamit leírni valakinek,
> mint a szemébe mondani, ÁM sokkal értékesebb a szemébe
> mondani?
>
> Tudod-e, hogyha valamit becsületesen, a szívedböl kérsz, az
> a kérésed teljesül?
>
> Elérheted, hogy az álmaid teljesüljenek, mint az egészség,
> a gazdagság, vagy a szerelem.
>
> Ha igazán kéred, és hiszel is benne, meg leszel lepődve, mi
> mindent meg tudsz tenni a gondolataiddal.

 

„Elfogadáson van a lényeg, nem az elvárásokon. Amikor lelkileg és érzelmileg a padlóra kerülsz, azonnal elvárod magadtól, hogy minél előbb fel tudj állni, de minél magasabbak az elvárásaid magaddal szemben, annál jobban görcsössé válsz és nem fog sikerülni. Mert előszőr el kell fogadnod a megváltozott élethelyzetet, amibe kerültél. Minél kevesebbet vársz el, annál felszabadultabb lehetsz, mert elfogadod azt, ami van, amin jelen pillanatban nem tudsz változtatni! Az elfogadás tehát felszabadít némileg a lelki nyomás alól, talpra állit emberileg és végre nem görcsölsz, hanem képes vagy tiszta fejjel végig gondolni a történteket. De attól még, hogy elfogadod az adott helyzetet, még nem biztos, hogy túl is vagy rajta. Nem! Az még hosszú és fáradságos munka lesz, ha egyáltalán sikerül, mert van a lelki fájdalomnak olyan foka amin egyszerűen képtelen túl lenni az ember. A múló évek lassan tompitják a fájdalom emlékét és az ember megtanulja elrejteni mások elől, de igazából a lelke mélyén, hordozza magában egy életen át csendesen!”

„A hazug ember büntetése nem az, hogy nem hisznek neki, hanem az,hogy ő sem tud hinni senkinek, betegesen gyanakvó, koncepciókat állit fel és mindenbe belemagyarázza a maga vélt sérelmét. A hazug embert tehát onnan ismerni fel leginkább, hogy másokat gyakran hazugnak nevez.”

„Választási képességgel rendelkező teremtmények vagyunk, megesik, hogy rosszul döntünk. Bántó szavakat mondunk, és vétünk egymás ellen. Ha az adott pillanatban jogosnak is tűntek a szemünkben, később megbánjuk ezeket. Mert nem szükségszerű, hogy a múltbeli hibáinkat a jövőben is elkövessük. Szakíthatunk hibás döntéseinkkel, és választhatjuk a kompromisszumokat és az újrakezdés lehetőségét saját boldogságunk érdekében.”

„A hűség nem érzés, hanem döntés, nem kérdés, hanem válasz mindenre!”

„Igazából nem is kéne itt lennünk! De itt vagyunk. Olyan ez, mint a nagy regényekben, amikre mindenki emlékszik. Mind teli voltak sötétséggel és veszéllyel, és néha még a végüket sem akartuk tudni, mert boldogan semmiképpen sem végződhettek. Hogy lehetne a világ újra olyan, mint volt, ha ennyi szörnyűség történt közben? De végül is ez csak egy múló dolog. Ez a sötétség. Még a sötétségnek is el kell múlnia, új nap virrad majd fel! És ha egyszer kisüt a nap, annál tisztábban fog ragyogni. Az ember azokra a történetekre emlékszik, amik jelentettek valamit, még ha túl kicsi is volt hozzá, hogy megértse, miért. De azt hiszem, én igenis értem, most már tudom! E történetek szereplői gyakran visszafordulhattak volna, feladhatták volna, választhatták volna a könnyebb utat, de nem tették. Továbbmentek, pedig néha a pokolba kivánták az egészet, nem adták fel akkor sem amikor már reményük sem volt a sikerre, ha el is buktak, újból és újból feltápászkodtak a földről, mert volt kibe kapaszkodniuk és volt miben hinniük. Akad még jó ebben a világban, lehet, hogy nem a szerelem az és biztos, hogy nem a pénz amiért érdemes küzdeni. De egy biztos ha van egy igazi barátod, már nem vagy egyedűl, már megéri küzdened, már megéri élned.”

„Semmi sem félelmetesebb a kételkedésnél. A kételkedés embereket választ el. Olyan méreg, ami barátságokat porlaszt szét és kellemes kapcsolatokat darabol fel. Olyan tüske, ami irritál és sebez”

„Én megölöm magam! Ennél jobb már úgy sem lehet, hisz otthagyott a barátom! Istenem, úgy szerettem őt és ő is engem! Nem, nem... ő nem szeretett, ő végig egy másik lányba volt szerelmes! Ó, de hülye is voltam, hogy hittem neki! De most már vége. Vége az egész szenvedésemnek, mert öngyilkos leszek!

Igen, most végre önző lehetek, és csak magamra fogok gondolni, nem fog érdekelni más szenvedése!

Tudom is, hogyan fogom csinálni!

Először iszok egy kis alkoholt, hogy legyen erőm megtenni. Utána vizet engedek a kádba, majd beveszek egy marék altatót, iszok rá még egy kis alkoholt - tiszta kábszer -, a  kettő együtt úgyis légzésleállást okoz. Mindezek után beülök a kádba, fogok egy pengét és felvágom az ereimet. Milyen röhejes helyzet, hisz mindig is irtóztam a vértől, most meg benne úszkálok! De ez már nem érdekel, hiszen az altatóktól tiszta kába vagyok.

Ellilul az ajkam és leáll a lélegzésem. Fölösleges volt kiengedni azt a kád vizet és felvágni az ereimet, mert nem a vérveszteség, hanem az alkohol és a gyógyszer együttes hatása, a légzésdepresszió ölt meg.

Kilép a lelkem a testemből, meglátom a vízben fekvő tetemet. Úgy érzem, hányingerem van. De nem. Mégsem, hisz a testem halott, a lélek pedig egy megfoghatatlan dolog, annak nem lehet hányingere. Mégis rosszul vagyok.

Kisvártatva benyit a fürdőbe anyám. Meglátja a halott testet és őrjöngve borul rá: "Kislányom, miért tetted ezt?! Miért nem mondtad el, mi bánt?!" Látom, ahogy zokog. Istenem, hát mégis csak szeretett az édesanyám!

Másnap megtudják a barátaim is. Először nem hiszik el, de mégis tudomásul kell venniük, hogy én többé már nem vagyok. Mindenki szomorú lesz, mert nem értik miért tettem. Nekik sokkal több minden elmondtam, mint anyámnak - ezt tudják jól -, de valamit mégis titkoltam. Volt valami, amiről senki sem tudott, csak a jó Isten és én, és e miatt a valami miatt öltem meg magam. Nem szóltam róla senkinek, mert nem akartam, hogy sajnáljanak. Nem szóltam, de tudtam jól, hogy egyedül nem vagyok képes megoldani a helyzetet. Most bezzeg mindenki velem törődik, mindenki sajnál, pedig pont ezt akartam elkerülni! Lám, hát a barátaimnak is fontos voltam!

A lelkem feljebb száll, most már látom az egész világot. Látok más fiatalokat is, akiket - szintúgy, mint engem - csúnyán otthagytak. De ők mégsem teszik azt, amit én, mert tudják jól, hogy akár több ezer másik közül választhatnak. És én egyetlen srác miatt dobtam el az életet! Látom, ahogy mások talpra állnak és újra kezdik. Meglátok egy fiút. (Istenem, milyen helyes, és csak rám várt!) Most jövök csak rá, hogy a rokonaimon és barátaimon kívül még egy ismeretlen embernek is fájdalmat okoztam. Talán ő lett volna az igazi, akit már soha sem találhatok meg, mert meghaltam!

Most már visszavágyok a földre, a testembe, de az meghalt. Pedig mennyi mindent csinálhattam volna még!

Rengeteg ember állja körül a síromat, és mind szeretett. És valahol hátul ott áll ő is, aki elhagyott, és látom, hogy sír. Istenem, valamit mégis csak érzett irántam! Ha nem is volt belém szerelmes, de legalább kedvelt! Most látom csak, hogy mekkora barom voltam! Nem kellett volna megölnöm magam, hisz szerettem az életet!

Talán csak egy napot kellett volna várnom, és minden jóra fordul! Igen, most már látom, hogy hogyan alakult volna az életem, ha nem ölöm meg magam: másnap találkoztam volna azzal a helyes sráccal, és ma boldog lennék.”

„Elég irónikus, hogy az életben, azaz ember, aki kihozza belőled a legjobbat és erőssé tesz, tulajdonképpen a gyenge pontod.”

„Vannak, akik inkább a szívükre hallgatnak és nem arra,
amit mások diktálnak. Ritkán találkozni ilyen emberekkel,
de ők azok, akik emlékeztetnek arra, hogyha elindultál az utadon,
ne tántorítsanak el a kétségek és gyötrelmek.
Hogy jó abban hinni, hogy nincs -nem tudom-,
vagy nincs -úgyse sikerül-, vagy-lehetetlen-.
Ők emlékeztetnek minket arra, hogy jó elhinni:
a lehetetlen nem létezik…”

„Ha nagy csapás, lelki fájdalom ér, mindenekelőtt gondolj arra, hogy ez természetes, mert ember vagy. Mit is képzeltél? Ember vagy, tehát kedveseid meghalnak, barátaid elhagynak, s minden, amit gyűjtöttél és szerettél, elrepül, mint a por a szélviharban. Ez nem csodálatos, hanem a természet rendje szerint való, ez az egyszerű és természetes. Inkább az a csodálnivaló, hogy nem érnek mindennap nagy csapások. Ember vagy, tehát szenvedned kell; s szenvedésed nem tart örökké, mert ember vagy.”

„Nem az számít, hogy hová mész, vagy mit csinálsz. Az a fontos, hogy kit viszel magaddal.”

„Volt egyszer egy lány, aki születésétől fogva vak volt, ezért utálta az egész világot és mindenkit benne, kivéve a barátját. Ő mindig ott volt vele, segített neki és biztatta. Egy nap végre találtak donort, aki felajánlotta a szemeit. A lány nagyon örült neki. A barátja megkérdezte tőle, ha látni fog hozzá megy-e feleségül? A lány igent mondott. Az operáció sikerült. Mikor a lány kinyitotta a szemeit a barátját látta, de ő is vak volt. A fiú megkérdezte, hogy most már akkor hozzá megy-e!? A lány elutasította. Pár napon belül a lány kapott egy levelet, amiben a fiú megköszönte neki az összes gyönyörű átélt pillanatot. A levél végén állt egy mondat: Vigyázz kérlek a szemeimre!"

„Engedd, hogy a szerelmed erősebb legyen, mint a gyűlöleted, vagy a haragod. Tanuld meg a kölcsönös erényekben rejlő bölcsességet, mert jobb ici-picit meghajolni, mint eltörni!”

„Az élet végén megállva visszanézünk az elmúltakra, azt fogjuk mondani: sokat szenvedtem, sokat csalódtam, de szerettem!”

„Néha csak akkor láthatunk tisztán, mikor szemünket már tisztára mosták a könnyek...”

„Ha lemondunk a vágyainkról, épp azt tagadjuk meg, ami emberré tesz!”

„Élvezd a kis dolgokat, mert egy nap vissza fogsz tekinteni és rájösz, hogy azok voltak a nagy dolgok.”

„Ha elértél a véghez, és nem tudod, hogyan tovább, akkor kezd elölről.”

„Egészen addig, amíg akár egyvalaki is van, aki hisz a jóban, és meg is küzd érte, addig nem arat diadalt a sötétség. De a sötétség mégis próbálkozni fog, és minden nap ébren kell őrködnünk.”

„Aki nem ért meg egy pillantást, az a kimerítő választ sem fogja.”

 „Bármily csapás érjen,

túléled majd- hidd el,

Újra kezdhetsz mindent

Egy parányi hittel.”

„Kétféle harcos létezik:

Az egyiknek van, miért harcolnia, a másiknak nincs, mit veszítenie.”

„Magadtól kérdezd:

Ajtód azért fontos-e, hogy bezárd, vagy, hogy kinyisd?”

„Nincsenek véletlenek…csak sokszor utólag értjük meg igazán a miérteket…”

„Két embernek csak úgy titok a titka,

Ha a másik nem tudja.”

„És néha egy-egy észrevétlen tetted

vagy jó szavad, mely nyugtat valakit,

új erőt ad küzdelmes hitemnek,

mint jó kéz, ha lázas szívre tapint.”

„-Hogy vagy?- csak egy kérdés, semmi több. De mennyi mindent tud jelenteni, ha felteszik néha-néha, a megfelelő időben, a megfelelő embernek. Vagy mennyire sokat mondó éppen a hiánya. Én vajon eleget kérdezem?”

 „Lehet, hogy te vagy, akit kedvelaz ég,

Azt hiszed önmagában ez is elég.”

„Az emberek ezt mondják, a rossz emlékek okozzák a legtöbb fájdalmat, de igazából a jó emlékek azok, amik az őrületbe kergetnek.”

„Lehetséges, hogy amikor valaki kicsúfolja a másik vágyait, az azért van, mert valahol legbelül ő is arra vágyik?"

„Ami fontos az, hogy úgy legyen,

Az, hogy mindenki más legyen!”

„Itt mindenki tudós, mert mindenki figyel,
és van, aki majd játszik, és sose nő fel.
de van aki majd ír, és lesz, aki zenél,
és van aki majd bátran és okosan él.”

„Akinek szeme van, látja,
a kor a szemetet gyártja
miközben gépet gyúr az emberből,
ki csak a pénzt meg őt imádja.”

„A sötét felhőn túl a fény zenél…”

„Mi ez a pár év, mit életnek vélsz?
Lehet csak játék, de játszd jól míg élsz!”

„Attól, akit még nem ismersz, olykor jobbat kapsz, mint attól, akit már igen.”

„Gyermeki kötődés egy felnőttel, nincs az a mennybéli találmány, ami magasztosságban felérhetne ezzel.”

„Fény nélkül nincsen árnyék, de a fény nem felelős az árnyék létéért.”

„Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet. Idővel rájösz, hogy ez nem csak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életednek.”

„Életünk minden pillanatában egyik lábunk a tündérmesék földjén, másik lábunk pedig a mélységes szakadékszélén áll.”

„Az emberek változnak, és néha egy olyan ember búlyik elő belőlünk, aki abszolút az ellentétünk.”

„Más nyelven beszélsz, és más nyelven írsz, de magyarul álmodsz, és magyarul sírsz!”

‎"Miért van az,hogy neked csak az kell,ki nem lehet tiéd és nem kell ki ott van és szerelmes beléd?"

„Aki több napos éhezés után

kenyérre gondol:

valódi kenyérre gondol.

Aki egy kínzókamra mélyén

gyengédségre áhítozik:

valódi gyengédségre vágyik.

S aki egy vánkosra borulva

nem érzi magát egyedül:

valóban nincsen egyedül.”

„Visszamentünk a múltba, hogy a jelent megváltoztatva megmentsük a jövőt!”

„Én is csak a szavakkal játszom, amelyek mögött talán ott van a valóság, amiről szintén nem lehet tudni, hogy micsoda.”

„Körülnéztem a szívemben, mi az, ami megmaradt, s mit vesztettem. Kidobtam a félelmet és elindultam tovább. Akartam az életemnek tenni egy nagy csodát. Féltem a naptól, de vártam, hogy megpróbálhatom. Sok dolgot túléltem eddig, hát ezt is túl fogom. Bele kell, vágjak, fel kell, hogy álljak!”

„Csak aztoktól tanultál, csodáltak téged

És kedvesek voltak hozzád?

Nem tanultál fontos levkéket azoktól,

Elutasítottak téged

És ellened szövetkeztek?”

„Nem élhetsz mások helyett, nem lehetsz ott mindenhol, nem hordhatsz minden keresztet, nem viselhetsz el minden ütést. Mindenki helyett mindent…nem lehet.”

„Az élet nem Hollywood, itt nincs visszaút, ha úgy érzed, rossza az irány, nem jön a csapó, nem szólhatsz, hogy állj!”

„Gyűjts erőt, dolgozd fel a múltad emlékeit, és jól figyelj, mert ahol eltörtél, ott leszel erős, ahol vesztettél, ott leszel legyőzhetetlen. Az Igaz Ember nem menekül a múltjától, bármilyen sötét volt is, mert kudarcaiból lesz hatóanyag, vereségeiből diadal - tragédiái érlelik naggyá.

„…kis időre elhiszem a legarcátlanabb hazugságot is , ha mesés.”

„Az idő megszűri az ember vágyait.”

„Mindig így volt e világi élet,

Egyszer fázott, másszor lánggal égett.”

„Az álmok nem válnak valóra, ha átalszod őket.”

„Csak az sebezhető, akinek van szíve.”

„Idővel te ülsz ki az arcodra. A gondolataid, az érzelmeid, a bánatod, a sérelmeid, a vágyaid, minden, amin átmész.”

„Vannak pillanatok az életünkben, amikor kereszteződésben találjuk magunkat. Félelmetes, zavaros, térkép nélkül. A döntések, melyeket ekkor hozunk, meghatározzák az elkövetkezendő napjainkat. Persze, ha szembefordulunk az ismeretlennel, akkor a legtöbbünk inkább megfordul és megfutamodik.”

„Édes átok:

Utolsó napig és hajszálig

gyermek-szemmel

Nézni a világot.”

„Az élet valóban sötétség, ha nincsen akarat, és minden akarat vak, ha nincsen tudás, és minden tudás hiábavaló, ha nincsen munka, és minden munka üres, ha nincsen szeretet.”

„Gyakran túl gyorsan élünk, nem látjuk a száguldásban az utat szennyező tájat, és nem vesszük észre a kezüket felénk nyújtó embereket.”

„Az ész már felejt,de a szív remél,

Hiába az okos ész, a szív százszor többet ér.”

„Nem ahhoz kell sok idő, hogy az ember kitartson valami mellett, hanem ahhoz, hogy lemondjon róla.”

„Néha a nem remélt boldogság bekopogtat azoknál, akikkel a sors régóta mostohán bánt.”

„Gyere és próbálj meg újra összetörni, ha neked ez okoz boldogságot, csináld! De előre szólok, az élet még vissza fogja adni, s amikor visszaadja, majd gondolj rám!”

 „Tudod, az érzelmek és a tettek összefüggenek. Egyik nem létezhet a másik nélkül.”

„Őrizd meg az emlékezetedben az életed hátralévő részére azokat a jó dolgokat, melyek a nehézségekből születtek. Ezek bizonyítják képességeidet, és önbizalmat adnak bármilyen nehézséggel szemben.”

„…az emberi élet –legyen mégoly aprócska is – mindennél értékesebb.”

„Merj szembenézni a saját tükörképeddel! Ez az első lépés a talpra álláshoz. Harc, amit meg kell vívnod a menekülések helyett. Egy napon pedig nemcsak sajátodéba, de mások szemébe is büszkén nézel majd!”

„Az ember véges számú esélyt kap arra, hogy újrakezdhessen valamit ebben az életben, véges számú esélyt, hogy ha a múltján nem is, de a jövőjén változtasson.”

„Ha hibázol a szívedre ne vedd, a hiba a szeretethez vezet. Aki meglátja magában a hibát, az másoknak is könnyen megbocsát.”

„A valóság végtelenszer meghökkentőbb, mint amit egy ember képes lenne kitalálni.”

„A lelki szépség oly varázsfényt kölcsönöz az ember egész valójának, hogy az egyszerű megjelenésével meghódítja a szíveket,és barátokat szerez anélkül, hogy tudná!”

„Csak egy szempillantás, egy röpke mozdulat, esetleg egyetlen halk szó.”

„A szépség mindenütt ott van. Nem rajta múlik, hogy nem látjuk meg.”

„A boldogságot nem lehet ajándéka kapni,  Egyetlen titka: adni, mindig csak adni.  Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet  És sok-sok önzetlen szeretetet."

„Ha gondolataink nem tiszták, nem egyenesek, a lelkünk fáj, akkor ép testben csak épphogy élünk.”

„De lásd a szívek melegéban könnyű dacolni a téllel.”

„Ha a szeretet egy hópihe, akkor a karácsony arról szól, hogy körülöttünk havazik.”

„A tökéletesség iránti vágy bénítóan hat, ezért soha ne erre törekedj, hanem arra, hogy teljesítményed jó legyen.”

„Lehet, hogy csak egy vidéki lány vagyok, akinek nincsenek érdekes történetei, s akiből hiányzik a nagyvárosi nők csillogása…, de a vidéki élet - ha nem is lesz elegánsabb és műveltebb tőle az ember - megtanítja, hogyan kell meghallani és megérteni, mit súg a szívünk.”

„A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé. A pusztaságban egy forró fuvallat és már tova is tűnt. És ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az hallhatatlan aki szeret."

„A harcos elfogadja, hogy ellenségei azért vannak, hogy próbára tegyék bátorságát, kitartását és ítélőképességét. Ők sarkallják arra, hogy harcoljon az álmaiért.

„Itt a földi harcban győzők azok lesznek, kik megbocsájtanak, és akik szeretnek.”

„Az élet egy színpad, aholjátszani kell, s ha könnyes a szemed, akkor is nevetni kell.”

„Az életben az egyik legnehezebb dolog azt megtanulni, hogy melyik hídon keljünk át, és melyiket égessük fel magunk mögött.”

 „Ne külső szépségeddel tündökölj, hanem tetteid legyenek szépek!”

„A nevetés a lélek ragyogó fényének csillanása”

„Egy angyalnak nincs neve. De bármely órában előfordulhat, hogy a te nevedet viseli.”

„Tükörbe nézni mindig kockázatos dolog. Lelkében más képet őriz az ember magáról, mint ami kívülről látszik: arcunk olyan, mint az előhívott kép: minden rajta van. Az is, amit magunkban letagadunk. Az is, amit az élet írt rá. Az ember életműve az arcára van írva. " / Müller Péter /

„Nem azért bocsátunk meg, mert aki bántott, ezt érdemli, hanem azért, mert nem akarunk fájdalmat okozni magunknak valahányszor eszünkbe jut, mit műveltek velünk.”

„Egyszer fent egyszer lent…Az élet párszor fellökhet,de te mindig állj talpra. Ne feküdj a porba!Állj fel, porold le magad és nézz büszkén, hogy ismét felkeltél és végül te nyertél!!”

„A lélek dolgai alak nélküliek, mégis mindenhová elhatolnak. A lélek az, amit a két szemben látásnak nevezünk, a fülben hallásnak, az orrban szaglásnak, a kézben tapintásnak, a lábban futásnak, a szájban szónak. Ezüstfonal, amely láthatatlanul körülvesz, majd kilépve belőlünk beragyogja a mindenséget.”

„Hányszor volt már túl veszélyes, ami szívből szólt?”

„Előbb-utóbb elfogy minden, amiről azt hiszed, hogy magad mögött hagytad. Legyen jó vagy rossz, visszatér.”

„Ne faggass! Ne kérdezz! Így nem tudok.
Minden szó, amit magamról elárulok,
ajándék, neked. Szent titok,
csiszolatlan gyémántok,
melyekből kirakhatsz egy arcot,
aki talán én vagyok.”

„Néha egy pillantás vagy egy mozdulat többet ér, mint maguk a szavak.”

„Hisz a jó meg a rossz együtt jár
S neked harcolni, hinni kell
Álmaid többé ne add fel,
Szavaid súlyát te döntsd el!”

„Alkalomadtán úgy teszünk, mintha meg akarnánk győzni magunkat, hogy a titkaink nem is olyan rémségesek. Igen, a szerepjátszás egyszerű játék. Ott kezdődik, hogy magunknak hazudunk, és ha másokat is meg tudunk győzni a hazugságunkról, nyert ügyünk van.”

„Nem lámpával, hanem szívvel kell keresni az embereket, mivel csak a szeretetnek nyílnak ki a szí vek.”

„Egyszer a Szerelem azt kérdezte a Barátságtól:
- Mi szükség egyáltalán Rád, ha Én vagyok?
- Hogy mosolyt vigyek oda, ahol utánad csak könnyek maradtak - szólt a válasz csendesen..”

"Szeretni semmi. Ha szeretnek,  az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az  a minden."

„Minél nagyobb a haladás,
annál nagyobb mértékben
ismerjük meg fogyatékosságunkat.
Az elégtétel
a törekvésben rejlik
nem az elérésben."
(Gandhi)
„Bölcs ember az,
aki másoktól
tanulni tud,
És semmi húrt
nem feszít meg
túlságosan."
(Szophoklisz)

„Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK! Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.”