Gyűlölet

"Ha gyűlölsz valakit, gondold meg, van-e értelme; ha viszont szeretsz valakit, ne gondolkodj azon, hogy van-e értelme.”

"A szeretet és a gyűlölet nem ellentétesek egymással. A szeretet ellentéte a közönyösség. A gyűlölet szeretet, amely akadályokba ütközött, s ezért az ellentétes oldalára fordult."

"Az elme szörnyetegei sokkal rosszabbak azoknál, amelyek valóban léteznek. A félelem, kétség és gyűlölet több embert pusztít el, mint a fenevadak."

"A gyűlölet a gyengék haragja."

Mi más volna a gyűlölet, mint elfojtott szeretet, amely méreggé vált a gyűlölő és a gyűlölt számára egyaránt?

Nem a szerelem a legdrágább érzelem (...). A legdrágább érzelem a gyűlölet. Mert a gyűlölet élve emészt el, jóval azelőtt, hogy megölne.

„Gyűlöllek, mert másé vagy,
Gyűlöllek, mert ez téged hidegen hagy,
Gyűlöllek, mert sírva töltök minden éjszakát,
Gyűlöllek, már nem hallom az éj szavát,
Gyűlöllek mindenért, mert szeretlek,
Gyűlöllek, mert veled boldog soha nem lehetek,
Gyűlöllek, minden percért, mit nélküled töltök,
Gyűlöllek, mert folyton várom a jöttöd…
De te nem jössz!”

„Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s mit érzel 
Gyűlölöm ahogy vezetsz, azt is ahogy nézel 
Gyűlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőre 
Gyűlöletem oly heves hogy rímet hányok tőle. 
Gyűlölöm ha hazudsz, azt is gyűlölöm, ha nem 
Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem. 
Gyűlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém, 
És gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek, cseppet sem, szemernyit sem, 
Nem gyűlöllek én.”

„Gyűlölöm magam, mert szeretlek,
gyűlölöm magam, és téged is gyűlöllek
Gyűlölöm a mosolyod,
a hangod, az illatod,
gyűlölöm minden mozdulatod.
Gyűlölöm, ahogy nézel,
gyűlölöm, ahogy engem nézel,
ha viszonzod pillantásom,
ha kiolvasod szememből a gondolatom.
Gyűlölöm, ahogy vezetsz,
gyűlölöm, ahogy szeretsz,
ahogy törődsz velem és féltesz,
gyűlölöm, ha rám nevetsz.
Gyűlölöm, ahogy jársz,
ahogy ülsz és ahogy állsz.
Gyűlölöm, ahogy hordod hajad,
gyűlölöm, ahogy iszod a kávédat.
Gyűlölöm, ha látlak és azt is ha nem,
gyűlölöm, gyűlölöm az érzéseimet.
Gyűlölöm, ha jól nézel ki,
gyűlölök rólad álmodni,
gyűlölöm az inged, amit szeretsz,
gyűlölöm a közös emlékeinket.
Gyűlölöm a könnyeim,
azt, hogy elfelejtesz könnyedén.
Gyűlölöm, hogy még mindig érted sírok,
hogy rólad szól a vers, amit írok.
De legjobban gyűlölöm azt,
hogy gyűlölni egyáltalán nem tudlak,
még mindig itt élsz bennem,
és ha történik valami rossz az életemben,
visszahúz hozzád a szívem,
és magam előtt látlak, ha becsukom a szemem.
Gyűlölöm, hogy nem tudok szabadulni tőled,
magadhoz láncolsz és rabul ejtesz.
Gyűlölöm magam, mert szeretlek,
gyűlölöm magam, és téged is gyűlöllek.

„Gyűlölöm a percet, mikor téged megismertelek.
Láttalak, sőt most is látom a soha el nem múló pillanatot:
A sorsdöntőt, A végzetest!
Bárcsak meg nem történtté tehetném!
Bárcsak! HIÁBA VALÓ KIÁLTÁS.
Gyűlölöm a percet, mikor téged megismertelek.
Látom mosolyod, a zavart, mit furcsa lényem keltett.
Később az izgalmat is láttam, a vágyat utánam,
És bedőltem a csapdádba, te pedig az enyémbe.
Először, később már csak én estem.
Egyre mélyebbre, a zuhanó sötétségbe.
Gyűlölöm a percet, mikor téged megismertelek!
Gyűlölöm a percet, mikor Te elhagytál engemet!
Gyűlölöm a fájdalmat, mit okoztál!
Gyűlölöm, hogy újrakezdtem.
Nem egyszer és nem kétszer, hanem négyszer.
Gyűlölöm, hogy hagytalak elmenni,
Gyűlölöm, hogy hagytam hogy velem légy!
Gyűlölöm, hogy hagytam, hogy hozzámérj!
Gyűlölöm, hogy Újra és Újra a rabod vagyok!
Gyűlölöm előre a percet, mikor újra látlak!
Mert foglak. Tudom.
Gyűlölöm a percet, a szíved hazug vallomását!
Gyűlölöm minden mondatod!
Gyűlölök mindent, mi hozzád köt
Gyűlölöm magam, mert hozzád köt
Gyűlölök mindent, mi Te vagy!
Gyűlölöm, hogy hagytam, hogy Ne szeress!
Gyűlölöm, hogy nem vagy velem, de
Gyűlölöm azt is, ha itt vagy.
Gyűlölöm a fájdalmat, mit nekem okoztál!
Gyűlölöm, hogy nem bántottalak egyszer sem.
Gyűlölöm, hogy mindent megbocsátok!
Ahogy Te is
Gyűlölöd a megbocsátó lelkem.
Gyűlölöm nevetésed!
Gyűlölöm a csillogó vágyat szemedben,
Gyűlölöm, hogy nem nekem csak a testnek szól, mely az enyém.
Gyűlölöm, hogy folyton újra kezded!
Gyűlölöm a vágyat, mi irántad hajt!
Gyűlölöm az ámítást!
Gyűlölöm azt, aki akkor vagyok mikor mellettem vagy.
Gyűlölöm, hogy csak egy szexjáték vagyok neked.
Gyűlölöm a fájdalmat, mit okoztál, mert rám vágytál!
Gyűlölöm az önzőséged,
Gyűlölöm az önzőségem!
Gyűlölök mindent mi Te vagy, de legjobban Azt
Gyűlölöm, hogy nem tudlak gyűlölni igazán.”

Gyűlölök rád gondolni! Gyűlöllek feledni!

Gyűlöllek! Gyűlölöm, hogyha hazudsz!
Gyűlöllek! Te is gyűlölj, hogyha tudsz!Gyűlölök rád gondolni! Gyűlöllek feledni!
Gyűlöllek! Gyűlölöm, hogyha hazudsz!
Gyűlöllek! Te is gyűlölj, hogyha tudsz!Gyűlöllek! Gyűlölöm, hogyha hazudsz!Gyűlöllek! Te is gyűlölj, hogyha tudsz!